2009 június 24. | Szerző: linecaro |

 

Hogy mi milyenek vagyunk?

Ma volt alkalmam kicsit beszélgetni a külföldre szakad hazánk lányával, vagyis sógornőmmel. Iszonyat volt komolyan mondom. Többek között azt is megtudtam, hogy mindig is  bolondok voltunk mi itt Mo-on, de mostanra aztán lettünk ám csak nagyon bolondok. Aztán az is megtudtam, hogy muszáj volt beoltatniuk az egész családod kullancs ellen, ugyanis Mo és azon belül is a Balaton olyan veszélyes, hogy nem mernek eljönni nyaralni, ha nincs bennük a védelem. El tudom képzelni, ahogy a víz felszínén úsznak a kullancsok és várják az áldozataikat. J Uram-atyám! Erre csak ennyit tudok mondani. Nem is tudom, hogy éli túl több millió ember, aki nincs beoltva és esetleg a Balatonba fog csobbanni az idén nyáron. J Oksi elhiszem én, hogy veszélyes a kullancs és ha van oltás és van lehetősége, akkor oltassa be magát mindenki. Na, de az azért túlzás, hogy oltás nélkül nem lehet Mo-ra jönni és eltölteni egy hetet a Balaton mellett. Na és főleg, mert 5 évvel ezelőttig ő is pont a Balaton mellett lakott, élt, a Balatonba úszott, a partján sétált, és lám-lám túlélte. Nem is arról van szó, hogy sűrű erdei sétát terveznek, hanem fürdést a Balatonba, sütkérezést a parton. Erre csak annyit tudok mondani, hogy naaaagggyyyooonnn dddúúúúúrrrrvvaaaa!!!!!

Már előre ráz attól is a hideg, hogy akár egy órát is vele kell töltenem majd a nyáron, mert hát ahhoz ragaszkodik, hogy találkozzunk, de most úgy néz, hogy sikeresen leráztam, azzal hogy mi is pont akkor pont ott leszünk a Balatonon és inkább találkozzunk ott. Nem akarom meghívni hozzánk, inkább elmegyek én a hozzájuk ahol üdülnek, akkor mégis csak tudom szabályozni, hogy mikor megyek, mikor jövök. Na, mindegy is a szokásos éves pofavizitet megtartjuk, oszt ennyi!

–         *    –

Másfél nap! Ennyit kell még munkával töltenem, vagy legalább úgy csinálnom, mintha dolgoznék J, aztán jön, jön, jön …. a nagy nyári szabim első részletet és kerek 16 napon át enyém a világ. J J J

Terveim közt szerepel, hogy megszámolom a repedéseket a mennyezeten, számba veszem a repülni tanuló fecskéket amikor az erkélyen csücsülök és szürcsölöm a limonádémat, a jobb vérkeringés fenntartása végett a lábammal csak végszükség esetén érintem  a padlót (egyébként a kanapén tervezem tartani) J, tanulmányozni fogom a napnyugta gyönyörű színeit, felmérem a tévé műsorkínálatát. Szóval semmi megerőltetőt nem fogok csinálni ígérem, de az is megfogadom (úttörő becsület szavamra, mert én még voltam), hogy takarítani sem fogok. Éljen boldogan a háziállatok, úgy mint pókok, porcicák, és egyéb gusztustalan élősködök. J

Jaj! Az utolsó napok a legnehezebbek! Ma is alig bírtam magammal. Annyira fáradt és nyűgős voltam, de főleg nagyon-nagyon mehetnékem volt már! J

J Gyerek tegnapi aranyköpése: J

Beszélgetünk róla, hogy ő még nem nagyfiú, ő még csak kisfiú. Természetesen, mint ahogy minden gyerek arra vágyik, hogy ő is nagy legyen végre. Így aztán közölte velem, hogy ő nagyfiú akar lenni, szóval vegyem elő a pumpát, ugyanis ha azzal felfújom őt, akkor ő megnő és nagyfiú lesz. J Persze azt a nagyon fontos kérdést, hogy a pumpát hová dugjam be, azt nem tisztáztuk. J