Búcsú

2009 július 4. | Szerző: linecaro |

 No, hát én most elbúcsúzom minimum 1 hétre, vagyis itthonról tuti nem fogom tudosítani a nagyérteműt szabadságomon történt “hihetetlen kalandjainkról”, majd talán a mamáéktól is bejelentkezem, de ott mindig nagy a forgalom a gép körül, szóval majd beszámolók nyaralás után.

A lényeg, hogy férjuram hazaért tegnap este, jó háziasszonyhoz mérten óriási adag lecsóval vártam, aminek én sem tudtam ellenállni, pedig nem kéne ennyit ennem. De hát hiába a párom belevisz a bűnbe, egyszerűen olyan jóízűen tud enni, hogy ha leülök vele, akkor nincs visszaút. Pedig le kéne állnom, mert hipp-hopp visszaszedem az eddig eladott kis kilóimat, holott nekem még bőven van mit fogynom, sőt a legrosszabb, hogy akár újra elszállhat az egekbe a vércukrom is, amit egyáltalán nem akarok, mert 2-3 hónap munkám van abba, hogy viszonylag helyreállt.

Szóval apa itthon van, és újra élevezhetjük a társaságát, gyereknek fülig ér a szája és imádott apján lóg, szó szerint, így mindenki boldog.

Ma délelőttre van már szuper tervünk, ami nem tudom, hogy valósul meg, mert a családfő még visszaugrott a munkahelyére egy kis melóra, állítólag pikk-pakk visszaér, eddig ennek semmi jele. Pedig mentünk volna valami közeli falunapra, apa focizott volna, stb., végre kimozdultunk volna. Ej, de elégedettlen vagyok megint. Talán mert egész héten itthon savanyodtunk ebbe a zivataros időben és habár minden nap lementük rollerezni, sétálni, de az utcát azt kevés alkalommal sikerült elhagyni, mert az égzengés miatt nem mertünk eltávolódni a biztonságot adó házunktól.

Azzal is egészen tele van a nemlétező tököm, hogy itthon vagyok szabim, vágyom a csendre, nyugalomra, erre tuti most van a lakásfelújítás a szembe házba, ahol ez a folyamat egyébként már fél éve tart (ennyi idő alatt egy komplet házat lehetett volna felhúzni, de itt csak egy 1,5 szobás lakáson dolgoznak). Most beleerősítettek és nyomják ezerrel a fúrást, faragást, ami nem is lenne baj, ha nem úgy kéne rájuk szólni, hogy ne reggel 7 előtt kezdjék, és ne fél 10-kor hagyják abba, de akkor is azért állnak meg, mert szólunk neki. ÁÁÁÁÁ! Ki se tudok ülni az ekrélyre, hogy egy jó kávét beszürcsöljek, mert állandóan megy az aláfestő “zene”, így aztán csak úgy lehet elviselni viszonylag a lármát, ha ablak becsuk. Utálom!!!! Na, most megint felhúztam magam!!!

Na, hogy jót is mondjak már:    Én már gondolatba ezerrel pakolok, mert ugyi holnap este uram elmegy újra világot látni, mi meg elgurulunk a Balcsira a mamáékhoz egy kis nyaralásra-pihenésre. Habár ahogy az időjárás elnézem nem most fogunk lebarnulni, mert nem mondanak valami jó időt, de hát pihenünk és jól fogjuk érzeni magunkat és ez a lényeg, majd balcsizunk a következő 2 hetes szabimon. (Ja csak zárójelben jegyzem meg, hogy anyu épp tegnap jelezte, hogy a szomszédja nekilátott a melléképület tetőszerkezetének. Haleluja! Szóval a füldugóimat nem felejthetem itthon. )

Most hát búcsú mindenkitől. Aki most megy szabira, nyaralni annak jó időt, jó barnulást és sok-sok pihenést, aki otthon tölti a szabiját annak dettó.