Próbálom röviden

2009 július 15. | Szerző: linecaro |

 Lehetetlen vállalkozásnak tűnik röviden leírni az elmúlt 2 hetet

Röviden a lényeg, hogy jó volt. J

Hosszabban: nagyon jó volt. J (tudom ősrégi vicc J )

Szóval sikerült a tervezett programunk, így jelen lehettünk, ahogy férjem öregfiúk csapata súlyos vereséget szenvedett a focimeccsen, de a gyerek élvezte nagyon. Aztán vége szakad a nagy össznépi hétvégének, így uram balra, mi gyerekkel jobbra, vagyis míg a családfő melózni ment, mi elgurultunk a Balcsira a mamához. Na, ott kezdődött ám el az „ereszdelahajamat”. J Gyerek iszonyú jól érezte magát egész héten, pacsáltak, homokoztak, hintáztak, bicajoztak, rollereztek, kergetőztek, bújócskáztak, bohóckodtak, szóval jól érezték magukat. Persze voltak ám harcok, féltékenykedések, viták és szó szerint volt egy-két hajbakapás, de a lényeg hogy vér nem folyt és pár perc vagy óra múlva már szent volt a béke. J Én leginkább nem csináltam semmit, így aztán hogy ne sorvadjanak el az izmaim, hát bicajra pattantam és minden este letekertem a keresztlányommal vagy a húgommal vagy 1 órát, aztán hazaérve összeszedtem az aprónépet is és őket is elvittem egy fél órára. J Nagyon szuper volt. Igaz az idő hullámzó volt, de nekem tökéletesen megfelelt arra, hogy pihenjek és lógassam a lábam, mert a balatoni strandolást és a barnulást azt a következő 2 hetes szabimra ütemeztem. Persze sajnos az időjárással nem egyeztettem, így most kénytelen vagyok a munkahelyen, tetőtérbe elszenvedni a kánikulát. J Gyereknek persze jó, mert ő továbbra is mamáéknál nyaral. NÉLKÜLEM!!!!  ÚGY HIÁNYZIK! Annyit gondolok rá, hogy csuda. Úgy hiányzik a hangja, a csivitelése, azt hogy rám ugorjon, az illata, az ölelése, a nyálas puszik, a mosolya, a szeme csillogása, a mindene L Na, azért nem szomorkodok ám, csak olyan furi érzés, 4 éve nem voltam távol tőle egyetlen éjszakát sem. Tengernyi időm lett, amivel nem tudok mit kezdeni, így aztán kínomba (meg mert nincs már tiszta ruhám) ma mosást terveztem be, holnapra takarítást, péntekre meg nagybevásárlást. Nem tudom mikor hozzák haza anyuék, de terv szerint szombaton vagy vasárnap. J Hogy fogom addig kibírni, még csak péntek délig valahogy, mert dolgozom, de ha csak vasárnap jönnek meg, akkor lesz pár nehéz órám itthon. J De egyébként örülök és meg is vagyok kicsit nyugodva, hogy ennyire jól viseli a távollétemet és hogy anyu elmondása szerint egész álló nap nagyon jól elvan, játszik, sokat eszik, szót fogad, képes 10-12 órát aludni egyhuzamba. Persze mi baja is lenne? Biztonságba van, szereti mindenki, a kedvét keresik és hát nem is egy elveszett gyerek. J

 

Aztán voltak édes benyögések is:

Egyik este anyu vette ki a kádból és beszélgetni kezdtek

Mama: Jövő héten az enyém leszel? Én foglak fürdetni?

Patrik: Igen, és én majd lehúzom a bőrömet (mármint a kukiján) és te meg majd gyorsan lelecsolod vízzel.

                                                           –

Húgom meséli, hogy hintáztatás közben elszomorodik:

Húgom:Mi a baj Patrik?

Patrik: Szomorú vagyok.

H:Miért vagy szomorú?

P:Mert elment az anyukám dolgozni.

aztán egy kis gondolkodás után

P: De úgysem érdekel.

Na, csak gyere haza büdös kölök! Jössz még te hozzám sírva!

–

Jaj, és legjobb, hogy már nem anyának hív, hanem simán a polgári nevemem, szóval Móni vagyok és passz. J Így aztán meséli mindenkinek, hogy: Anya elment dolgozni, én itt nyaralok a mamánál, még alszok párat és akkor hazamegyek a Mónihoz. J

 

És még ez volt a rövid változat, pedig még annyi minden volt, pl. sogórnőm és anyósom hagyatéki ügye, az unokatesómék állatságai, a barátnőm szerelmi bánata, és még sorolhatnám, nincs is annyi betű és mindegyik megérne egy bejegyzést, mert akár elmenne egy tanmesének is némelyik. J