Csak egy gyors helyzetjelentés

2009 július 21. | Szerző: linecaro |

Helyzet van, nem is kicsit.

Először is már péntek délután hazahozták anyukámék a Patrikot, mert ott és akkor lett elég a nyaralásból, de gyorsan ám. Még reggel úgy volt csak másnap reggel, de délre szegénykém annyira elvesztette a türelmét, eleget lett a nyaralásból és hát szerény személyen is hiányzott neki, így anyuék hazafuvarozták. Úgy futott felé az utcán és annyira szorította a nyakam, hogy amíg éleknem felejtem el. Utána meg jött az élménybeszámoló, szinte minden mondatot úgy kezdett, hogy: Anya, képzeld…. ” Párocskám is hazaért a hétvégére, így szombaton csobbantuk egyet a wellnesbe, aminek apa részéről alapos megfázás lett a vége, így vasárnap ő az ágyat nyomta, míg mi kipróbáltuk egy szuper strandot alig 10 km-re. Nagyon  jó volt, habár én 4 óra ázás után, márt kissé kezdtem átváltozni hallá, gyereken is lehet már uszonyokat keresni, de azt látni kéne, milyen ügyesen kever a vízbe karúszóval. Ja és ott látta a gyerekeken a búvárszemüveget, ami annyira tetszett neki, hogy addig rinyált, míg a mama nem vett neki. Annyira tetszik neki, hogy tegnap abba mosott hajat. hi-hi-hi

Aztán én tegnap elhúztam dolgozni, de délután a kórház sűrgősségi ügyeletén kötöttem ki. Rosszul lettem a munkahelyen, olyan szívdobogásokat kaptam, hogy néha azt hittem elájulok. Na a végén kiderült, hogy szívritmus-zavarom van, meg a vérnyomásom az eget veri, a cukrommal együtt. Kaptam gyógyszert, ami levitt mindent, szó szerint a béka segge alá, így utána meg azt volt a baj, hogy alig volt vérnyomásom és alig volt pulzusom. Na a lényeg, hogy reggel házidokinál kezdtem. Egyenlőre ráfogták a stresszre az egész hajcihót, így csak altatót kaptam és mérjem a vérnyomásomat és a pulzusomat és kaptam beutalókat ide-oda. Férjem persze mondogatja azóta is, hogy mi a fenét idegeskedek mindenen, minek rágom magam feleslegesen, most aztán meg van a baj. Egyszerűen nem tudok mit csinálni, ilyen vagyok, egyszerűen nem tudok kibújni a bőrömből, ez a természetem, hogy állandóan agyalok és jár az agyam, idegeskedek, kombinálok és nehezen dolgozok fel mindent. Ez vagyok én!  Jelenleg próbálok megnyugodni, lesz is rá időm, mert ugye 1 hét táppénz után jön 2 hét szabim, szóval remélem sikerült az elmúlt 2 hónap idegességét kipihenni. 

Röviden ennyi lenne, és tartok tőle még nincs vége, mert már előre félek pl. az anyósom hagyatéki tárgyalásától is, ami hétfőn lesz. Arra is utazhatom át a fél országot a sogórnőm hülyesége miatt. ÁÁÁÁ! Tudom, nyugodjak meg!