2009. augusztus 27.

2009 augusztus 27. | Szerző: linecaro |

 

Ma megint itt, de ne szokja meg senki, csak gondoltam mielőtt belevetem magam a hétvégébe még adok egy életjelet magamról. Szóval élek és virulok! Ma annyi, de annyi agykontrollos zenét, meditációt és hanganyagot kaptam, hogy szerintem ha most elkezdeném hallgatni, akkor a következő két hetet alfába tölteném. 🙂 De sebaj! Majd végigcsinálgatom, végighallgatgatom őket, hátha segít valamit. Persze úgy elég nehéz pl. éjszakai alvást is tervezni, hogy a gyerek folyamatosan hozzám költözik a franciaágyba, és rólam köztudott, hogy nem tudok a gyerekkel egy ágyba aludni. Szóval ha a szívdobogás érzésem miatt nem tudok aludni, akkor jön a gyerek és nyomul rám egész éjszaka. 🙂 A hajnali ébresztőről meg a kedvenc szomszédom gondoskodik /a lopós HP 🙂 /, mert van új kutyája és macskája és a kis dögök (bocsi a tisztességes állatoktól és tulajdonosaiktól) hajnalba rákezdenek (társasházi övezet ugye), de a szomszéd se res, mert ordít velük, hogy aszonya: „rohadt dög kussoljál már” (láttátok ugye, idéztem!!! és ő a gazdi!!!!). Ergo ha nem a kutya ugat, akkor a HP ordít, vagy a macska szökik el és HP újfent ordít: „Naomiiiiiiii!!!!! Gyere hazaaaaaa!!!!!” 🙁 🙁 ÁÁÁÁÁÁ! Pedig talán mondanom sem kell, hogy hajnal tájt tudnék igazán alukálni. 🙁 Ja, azt mondtam, hogy ellopott virágom is előkerült. Bezony ám! Kitette a HP a lépcsőházba, mert szegény 10 éves(!!!) virágomat kinyírta!!!! 🙁 Sírni tudtam volna mikor megláttam! Na, a férjem se hagyta annyiba, azért megmondta neki finoman, hogy a száraz kóró, amit kitett az ajtaja elé, na az volt az a virág, amit kerestem rajta. 🙁 Persze, mondjuk sokra nem mentünk vele, de legalább már tudja mihez tartsa magát, igaz annyi alvilági figura veszi körül mostanában, hogy mindenhová gázsprayt telepítettem, biztos ami biztos és az is tuti, hogy ha kell használni is fogom. 🙂  

Hétvégi kolléganős esküvőre is lázasan készültem eddig! Ma ugyanis már kezdett elmenni a kedvem. Van egy másik kollegina, aki szintén jön, de komolyan mondom kezdi elvetni a sulykot. Először is azt hiszi, mi leszünk a díszvendégek és ezerrel nyomja mennyasszonynak, hogy a vőlegényt feltétlenül mutassa be nekünk. Nem elég ám neki, hogy ott leszünk a szertartáson és látjuk őket, meg akar vele ismerkedni! De minek??? ÁÁÁÁ! Aztán feltett szándéka, hogy menjük az ő kocsijával, ami köztudomású, hogy egy trágyadomb, ergo kiöltözve nem kívánja egyikünk szervezete se, a ruhánkról már nem is beszélve, és a mai nap folyamán felhozott érvek az én kocsim és az én sofőrséget mellett süket fülekre találtak. ÁÁÁ! Na, és az indulásról is kicsit más fogalmaink vannak, mert ő ott akar lenni esküvő előtt 1 órával. De minek!!! Komolyan úgy készül a nagy napra, mintha ő is érintett lenne. Hát nem tudom, hogy fogom kibírni, sőt már azon is erősen gondolkodom, hogy el akarok-e menni, persze egy ilyen baromság ellenére is elmegyek, mert úgy érzem ott a helyem, olyan régi kollégák vagyunk, meg egyébként is! Ja, és legjobb poén olyan kollégák részéről, akik még csak a fáradtságot se veszik, hogy eljöjjenek: csináljatok ám fényképeket! Naná, viszem a teleobjektívvel felszerelt masinámat és miközben a mennyasszony elhalad mellettem a képébe villantok, hogy kedves kollégák láthassák, nehogy belehaljanak  a kíváncsiságba. 🙂 Hát nem! Sz@rom le, ki mit akar! Nem azért megyek oda, hogy kielégítsem a mások kíváncsiságát, hanem hogy részese lehessek az ő boldog pillanataiknak. Jaj, persze tudom ám, hogy én gondolkodom néha furcsán!

A mai alvással remélem nem lesznek bajok, mert megint gondoskodtam arról, hogy a festékszagtól beájuljak, ugyanis ma lefestettem a két konyhaszekrényemet és vettem szépséges öntapadós tapétát és terv szerint a hétvégén rásimítjuk a szekrényajtókra, szóval konyhabútor felújítva és csak 2000 Ft-ba került. :)) Ha szép lesz, majd megmutatom. 🙂

Na mára ennyi! Mindenkinek kívánok szép hétvégét!