Fiktív levél a szomszédnak, és el is küldeném, hogy ha merném!

2010 január 8. | Szerző: linecaro |

Kedves Szomszédék!

Engedjék meg, hogy boldog és halk új esztendőt kívánjunk maguknak. Egyúttal felhívnám pár apróságra a figyelmüket. Elöljáróban annyit, hogy levelemet nem az irigység szülte, hiszen bátran állíthatom, hogy kiegyensúlyozott boldog párkapcsolatban (magyarul házasságban) élek. És igen! Még így 35-ön túl és ducin is van élet este 8 után. (Bocsi azoktól akik vizuális típusúak és elképzelték, de hát ez van!)

1. ) Ezúton tájékoztatnám Önöket, hogy a múlt év végén megvásárolt lakásuk NEM hangszigetelt, ergo mindent hallunk! Helló! Mondom, MINDENT! Igen! Még azt is! Sőt tovább megyek a társasház egyik lakása SEM hangszigetelt. (Hej, pedig de jó lenne!)

2.) Továbbá felhívnám becses figyelmüket arra az egyszerű fizikai tényre, hogy a “hangos” és a “még hangosabb” közül, mi a “még hangosabbat” halljuk. Így aztán a max. hangerőn bömböltetett tévét, ha túlsikítozzák 2x akkora hangerővel, akkor mi egyértelműen a sikítozást halljuk. Itt szeretnék elővezetni egy kérést. Ha van rá mód, akkor ha már tévét kell hallgatnom a sikítozás háttér hangjaként, akkor itt jegyezném meg hogy én nem szeretem a focimeccseket, sőt semmilyen sporteseményt, a dokumentumfilmeket, a politikai vitaműsorokat, a Mónika és “józsi sót” sem, ellenben Önökkel.  De szeretem a zenét, a Jobban rosszbant, a jó krimiket, Dr. Haust, és egye fene a gyerek miatt jöhetnek a mesék, mesecsatornák. Persze megértem ám, ha esetleg ízlésünk ütközése miatt nem tudják figyelembe venni műsorválasztási ötleteimet, mert nem venném a szívemre, ha pl. lekonyulna a cerka és elmaradna akár egyetlen sikítást is.

3.) Itt árulok el titkot. Az újévi éjféli koccintáskor nemcsak boldog új évet kívántam mindenkinek, hanem ezek túl Önöknek még szex menteset is. Persze állíthatom, hogy ezzel a gonosz kis gondolatommal társasházunk összes lakója azonosult, és ha van kollektív tudat vagy csoportos szuggeszíó  és még működik is akkor az idén szerintem ne várják a gólyát. Bocsi!

4.) Javasolnám azt is, hogy a hölgy orgazmusos sikítozását kamatoztathatná akár pornófilm szinkronázásba, mert bizton állíthatom, hogy hangi adottságai egyértelműen megvannak hozzá.

Persze nem küldöm ám el, mert én ismerem a jóízlés határait, de amikor hihetetlen hangerővel és időpontokban elkezdődik a műsor, akkor azért elgondolkodom, hogy vajon tényleg muszáj-e ennyire sikítozni, és ha már muszáj akkor miért vesz az ilyen ember lakást és miért nem költözik egy hangszigetelt házba. Természetesen első alkalommal csak elkerekedett a szemünk és hallgatóztunk, hogy honnan jönnek a zajok, aztán volt bosszús időszakunk is, de mostanra már csak simán kitör belőlünk a röhögés, vagy csak egyszerűen passzívan végighallgatjuk, hogy milyen intenzíven, és hányszor volt orgazmusa a fiatalasszonynak. Hi-hi-hi