Életjel

2010 március 30. | Szerző: linecaro |

Gondoltam életjelet adok magamról. Jelentem túl éltem a múlt hetet. Lelki fájdalmaim múlóban vannak, mert hát az idő megteszi hatását…., meg az élet is meg tovább… Szóval kezdek magamhoz térni, habár nagyon fájt a temetés, ennyire még kevés dolog fájt, talán a meddőségem gyásza is kb. ilyen fájdalom volt, akkor sírtam ennyit. Persze fizikai állapotomnak az sem tett jót, hogy alig 48 óra alatt 14 órát és kb. 900 km-t utaztam, igaz 4 részletben, de így sem esett jól. Totál ko lettem, kellet 2 nap míg kihevetem. Nem is értem uram, hogy bír naponta  10 órákat vezetni és hetente több ezer kilómétert utazni, nekem olyan volt, mintha kínoznának.

Szóval az élet megy tovább, hol a szokásos mederbe, hol kicsit letérnünk róla, de alapvetően minden okés nálunk. Ezt gyors lekopogom, mert rettegek, hogy megint beüt valami. Persze néha bosszankodok, pl. most megint gyerkőc bepisilése a fő téma, mert múlt hét óta újra minden éjszaka becsurgat. Tatok tőle átragadt rá az én idegállapotom és szépen visszaveri rám, mint egy tükör.

Persze nyuszkát is várjuk, mármint Patrik, én kevésbé, mert nem ez a kedvenc ünnepem. Csak abban bízok, hogy szép idő lesz és lehet menni kirándulni, vagy legalább a bicajokat megjáratni, mert már nagyom vágyom egy kis tekerésre.

Addig is ha nem írnék, boldog nyuszka ünnepet mindenkinek!