1.)
Párbeszéd a csókolózásról, és a feleség „sürgető” kérdéséről. (Hiába, nem lehet elég korán kezdeni) :))))
– Anya! Csókolózni akarok veled!
– Nem lehet kisfiam. Én csak apával csókolózok (pirulós szmájli). Majd keresel magadnak egy szép kislányt, feleségül veszed, és vele annyit csókolózol, amennyit akarsz.
– Nem! Nekem nem kell kislány! Én téged veszlek feleségül, és veled csókolózok!
2.)
A legkedvesebb, amit csak egy anya hallhat. (Habár a teljes képhez hozzátartozik, hogy ez legtöbbször csak olyan esetekben hallható párbeszéd, ha valamit adok neki, vagy boldog valamitől, mert mondjuk megengedek neki valamit.)
– Mostantól anyucikámnak foglak szólítani!
– Miért?
– Mert óriásira imádlak, és óriásira szeretlek, szívem minden szeretetével. (miközben ő bűbáj mosolyt villant rám, én meg olvadozok) Te is óriásira imádsz, és óriásira szeretsz engem?
– Igen, drágám! (közben olvadozás) Én is óriásira szeretlek és óriásira imádlak!
3.)
A történethez tartozik, hogy nem vagyok egy csini-baba, de nő vagyok és úgy gondolom, hogy a gyerekek őszinték és valóban úgy is gondolják, ahogy mondják
– Anya, nagyon szép a fülbevalód.
– Anya, nagyon szép a nyakláncod.
– Anya, nagyon szép a ruhád.
– Köszi, de csak az szép, ami rajtam van?
– Nem, minden-minden szép, minden, ami rajtad van, de te is nagyon szépséges vagy! (extra olvadozás és remény, hogy a gyerekemnek tényleg én vagyok a legszebb)
———
– Anya, te vagy az én szépséges hercegkisasszonyom, mert te vagy a lány a családba. :)) :))
———–
– Apa, te vagy a legjobb barátom. Anya, te pedig a legszebb. :)) :)) (és olvadozás, olvadozás, olvadozás) :))))