Vidám percek életünkből, avagy mit gondol egy 5 éves

2010 április 10. | Szerző: linecaro |

 

1.)

Párbeszéd a csókolózásról, és a feleség „sürgető” kérdéséről. (Hiába, nem lehet elég korán kezdeni) :))))

–          Anya! Csókolózni akarok veled!

–          Nem lehet kisfiam. Én csak apával csókolózok (pirulós szmájli). Majd keresel magadnak egy szép kislányt, feleségül veszed, és vele annyit csókolózol, amennyit akarsz.

–          Nem! Nekem nem kell kislány! Én téged veszlek feleségül, és veled csókolózok!

2.)

A legkedvesebb, amit csak egy anya hallhat. (Habár a teljes képhez hozzátartozik, hogy ez legtöbbször csak olyan esetekben hallható párbeszéd, ha valamit adok neki, vagy boldog valamitől, mert mondjuk megengedek neki valamit.)

–          Mostantól anyucikámnak foglak szólítani!

–          Miért?

–          Mert óriásira imádlak, és óriásira szeretlek, szívem minden szeretetével. (miközben ő bűbáj mosolyt villant rám, én meg olvadozok) Te is óriásira imádsz, és óriásira szeretsz engem?

–          Igen, drágám! (közben olvadozás) Én is óriásira szeretlek és óriásira imádlak!

 

3.)

A történethez tartozik, hogy nem vagyok egy csini-baba, de nő vagyok és úgy gondolom, hogy a gyerekek őszinték és valóban úgy is gondolják, ahogy mondják

–          Anya, nagyon szép a fülbevalód.

–          Anya, nagyon szép a nyakláncod.

–          Anya, nagyon szép a ruhád.

–          Köszi, de csak az szép, ami rajtam van?

–          Nem,  minden-minden szép, minden, ami rajtad van, de te is nagyon szépséges vagy! (extra olvadozás és remény, hogy a gyerekemnek tényleg én vagyok a legszebb)

———

–          Anya, te vagy az én szépséges hercegkisasszonyom, mert te vagy a lány a családba. :)) :))

———–

–          Apa, te vagy a legjobb barátom. Anya, te pedig a legszebb. :)) :)) (és olvadozás, olvadozás, olvadozás) :))))